Három deci köménymag,
Jajj de ládzsó legény vagy, Boldizsár!
Csáresz mokár, tollas kosár,
Kultiválod a pipád.
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap mindzsát estére.
Túrós rétes, mákos rétes,
Kamázlak én téged édes.
Szép a mindzsa, mert fekete,
A jó Isten teremtette,
Szilvamagot is tett bele,
Hogy egy ördög pecegtesse,
Ha megetted a magot,
Tedd anyádba a faszod,
Kinyújtom a karomat,
Bekapod a kárómat,
Inkább legyek koldusszegény,
Csak a káróm legyen kemény!
Az én káróm szolgabíró,
A te mindzsád üveghintó,
Kinyílik az üveghintó,
Besétál a szolgabíró,
Hopp, Sári sarokra,
Kapd a káróm marokra!
Kipi-kupak, lámpakupak,
Ha megfoglak, jól megkúrlak!
Száraz kóró, gyenge nád,
Viszked-e még a mindzsád?
Ha mindzsádon csengő volna,
Úgy megkúrnám mindig szólna!
Sej, haj lapatyom,
Nyálazd meg a pamacsom!
Az én káróm olyan eres,
Mégse vagyok alezredes.
Kék méreg, zöld méreg,
Megkúrnám a nővéred!
A mindzsának nincsen álla,
Mégis kinő a szakálla,
Olyan borbély borotválja,
Kinek nincsen keze lába.
Megjelent a Népszava,
Benne van a pék fasza,
Aki nem vesz Népszavát,
Vegye be a pék faszát!
Nád nád nád,
Baszom az anyád!
Azér’ ültél az ölembe,
Viszket a picsád.
Mert hogy én tégedet nagyon szeretlek,
És baszom azt a girbe-gürbe büdös seggedet!
Ki látott már ilyen csodát,
Hogy a picsa maga dudál?
Felfújja a két pofáját,
Kidugja a szopókáját,
Libamáj, libamáj,
Bőgősnek a fasza fáj.
Az én káróm lődörgős,
Kapja be a nagybőgős!
Három tányér bableves,
Basz az anyád, ne nevess!
Fakanál, fakanál,
Apád fasza ki-bejár!