Rég megmondtam bús gerlice
ne rakj fészket út szélire
mer az úton sokan járnak
s a fészkedből kihajhásznak
rakjál fészket a sűrűbe
bánat fának tetejébe, csuhajja

||De ha kérdik, hogy ki rakta
mondjad, hogy egy árva rakta
kinek sem apja sem anyja
sem egy igaz atyafia|| csuhajja

||Adjon Isten mindennek jót
mer az enyém búbánat volt
búba feresztett a bába
vert vóna a góc l b ba || csuhajja

Megvert Isten ostorával
az anyósom a fiával
aj Istenem, mért vertél meg
én ezt nem érdemlettem meg
ararara....
én ezt nem érdemlettem meg, csuhajja

Ezt a százast látod-e
ha megiszom régi babám, bánod-e?
Én a százast nem bánom
itt a tavasz kikeressük a nyáron

Domokosi sörkertbe­
ott mérik a jó piros bort hitelbe
addig ittam, s mulattam
eltőt a nyár, gatya nélkül maradtam

Fehér faszulyka virág
ne jöjj nálunk napvilág
egyszer jártál sötétbe­
beleestél a moslékos cseberbe

Októbernek, októbernek elsején
nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején
Elbúcsúzom a madártól az ágtól
azután a csíkkarcfalvi lányoktól

Az Isten is katonának teremtett
az a jámbor pap is annak keresztelt
az is leszek míg a világ világ lesz
míg az égen egy ragyogó csillag lesz

Édesanyám mi vagyon a zsebében,
ha alma van adjon egyet belőle
úgysem eszem sokáig az almáját,
viselem a Ferenc József csákóját