Mikor még pólyában feküdtem, s nem nőtt még ki a fogam
Az életről még mit sem tudtam, csak tejet ittam boldogan
Egy asszony űlt az ágyam mellett, ki féltő gonddal vigyázott rám
Elringatott lágy altatóval, egy asszony, az én anyám
Szegény anyám

Egyszerre hetyke legény lettem, a szűk szoknyákat hajszolám
Fiacskám, lelkem, házasodj meg, könyörgött váltig az anyám
Szegény lány legyen a párod, nem holmi cifra úri lány
És úgy intézkedj, hogy jövőre, már nagyanya legyen az anyád
Szegény anyád

De nékem cifra céda kellett, ki pénzért mérte csókjait
Anyám mindenét oda adta, mindent a zálogházba vitt
Még éjjel is dolgozgatott ő, hogy több pénzt keressen énreám
Mikor már pénzt nem tudott adni, én megütöttem az anyám
Szegény anyám

A lejtőn ne tudok megállni, csak folyton bűnözöm tovább
Mig végül gonosztevő lettem, a házigazdám korholám
Ekkor döngve becsapódott a börtönajtó énreám
Egy asszony hallottam zokogni, siratott engem az anyám
Szegény anyám

A börtönömre napsugára szállt, jött anyámtól üzenet
Hol egy-két jó falatot küldött, hol egy vigasztaló levelet
DE egyszercsak elmaradt minden, bús árvaság szakadt rám
Évek multán, nikor kikerültem, hallottam meghalt az anyám
Szegény anyám

Sirja jeltelen és puszta, egy fillérem sem volt nekem
Újra loptam és a lopott pézen sirját fel díszitem
Mit bánom én ha rajta kapnak, s pár évet is sóznak rám
Rózsák tövén, szegfük ölén aludja álmát az anyám
Szegény anyám