Nem elég azt bevallani, hogy én téged szeretlek már régen.
Te vagy az én féltett kincsem, minden szépet csak te adtál nékem.
Nem elég csak jónak lenni, minden lépést együtt tenni, a csókodat kérni.
Hidd el végre, hogy én most már nálad nélkül nem is tudnék élni.

A tavaszi napsütésben a természet mindig ujjá éled.
Erdő, mező újra zöldül, illatával elbódíthat téged.
/:Ősszel a sok rózsalevél, amit elhord messzi a szél, visz egy múló évet.
De a múló évek során én még jobban szeretlek majd téged.:/