Őszi alkonyórán szépen csendesen ,
Ülünk egymás mellett véled kedvesem
Körénk gyűlnek lassan szép emlékeink,
Itt van ifjúságunk szívünk benne hisz.
Eljönnek rég volt forró májusok,
Piros rózsacsokrok édes dallamok.
Hűséges kit rakja és kis gyermekünk.
Csupa meghitt ünnep volt az életünk.

Köszönöm,hogy végig itt voltál velem,
Jóban-rosszban fogtad a kezem.
A te lelked máig mint a friss kenyér,
Olyan áldott,oly szent,olyan hófehér.
Nincsen annyi szép szó,hála költemény,
Hogy a sok jót néked megköszönjem én.
Most ha összenézünk csillog a szemünk,
Pirosbetűs ünnep lett az életünk.

Sosem lettem volna mással boldog én,
Te melletted százszor újra kezdeném.
Köszönet a sorsnak a sok mindenért,
Amelyet két ember így együtt elér.
Most a boldogságtól csöndben könnyezünk,
Mert az élet újból jót adott nekünk.
/:Drága unokáink itt vannak velünk,
Piros betűs ünnep ma is életünk.:/