Valamikor nótáskedvű, vidám legény voltam.
A kalapom széle mellett piros rózsát hordtam.
De a boldog ifjú évek elszálltak már régen.
Vihar verte kalapom is megkopott egészen.

Vidám dalos mulatságok elcsitulnak egyszer.
Amikor már deres fővel lassan jár az ember.
Nem tűznek több pirosrózsát kalapom szélére.
Virág helyett sárga levél hull már a helyére.

Hazafelé bandúkolva mit látok az utcán.
Az unokám kalapjára rózsát tűz egy kislány.
/:Örömömben büszkén mondom az én unokámról.
Nem esik az alma messze a termőfájától.:/