Carp-E:
Lassan leszállt az este, csak én ülök a padon
És tudom, hogy az élet rövid, épp ezért most hagyom
Hogy elragadjon ma este a magány, és a talány
Hogy miért vagyok egyedül a világ közepén, s talán
Tudom a választ, ami megváltoztat mindent
Hisz az árnyékom az egyetlen, ami visszaintett
Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited
Ahol tudod, hogy a múlt még fáj, mert még sokra viszed
Még fáj minden perc mit magam mögött hagyok
Még fáj, s égeti szívem, és sebei már nagyok
De nincs választásom, ez az én sorsom
Az, hogy míg élek magamból a sorokat ontom
S ha elveszek, ez fenn marad majd rólam és meglátod
Hogy egyedül a világ közepén miért kell állnod
Hallod most hogy szól belőlem az elnyomott lélek?
Hallod, hogy egyedül van? És én csak ettől félek
S van ember ki azt mondja, hogy lehet itt még remény
De az élet az nem változik, marad ilyen kemény
S csak egy dolog van ami kérek tőled, és ez csekély
Soha ne add fel, igen, mert mindig lehet esély
Itt egyedül a világ közepén nincsenek szavak
Megmaradt pár érzés, de eltűnt már a harag
Amit éreztem a világra, mert eldobott magától
És ezért nem félek, míg élek többé a haláltól

Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.

Horus:
Magányosan tengetem életem a világ közepén,
Sokan mondogatják nekem, van még remény,
De nem hiszek nektek, kicsit bizonytalan vagyok,
Az életben nem tudom, kire mikor számíthatok.
Ha baj van minden egyes ember hátat, fordít nekem,
Kemény lett az életem, és ezt nektek köszönhetem.
Na de várjatok! Egyszer, majd ha alkalmat találok,
Kitörök a semmiből, és azt nem háláljátok,
Meg. Amit egyenesen tőlem kaptok majd,
Úgy fogtok majd nyivákolni, mint a siketfajd,
A világ közepén, egyedül állok, és várok,
Várok valamire, vakul kergetek egy álmot
Egy álmot miben magasan a fellegekben szállok,
Boldog vagyok attól, hogy letekinthetek rátok.
Lenézek az emberekre, sok hibát meg látok,
De nem tudom, hogy rám nézve ez áldás-e vagy átok.
Ha átok, akkor szép lassan csendben odébb állok,
És a kicsike kis falumba csendben visszamászok,
Hisz a világ közepén, az élet csendes és nyugodt,
Ott álok középen, mint angyal mi megbukott,
Síri csendben nézek a napra, s várok a napra,
Amikor a világ minden tarka sarka, arra,
A gondolatra ébred, s fel éled,
A világ közepén egyedül, biztos, hogy véged.

Refrén:(2x)
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.

Carp-E:
Eldobott a világ magától, még mindig félek
Még mindig nem értem, hogy mi értelme a létnek
Ha a népek amik félnek, és jót már nem remélnek
Vajon eléri őket is az érzés, amitől feléled
Majd minden világ, amit összerombolt elménk
S ha azt megtennénk, hogy feladjuk a harcot
Vajon el tudnánk e viselni ezt a nagy kudarcot
Hogy már nincsen ami megmaradt, ami életben tartott
Minket és a világunkat, de még nem tudod, hogy miért?
Nem tudod, hogy miért nem érinted meg mások szívét

Horus:
Pedig ha megtudnád minden, másként lenne,
Mindenki megértene, és érted sokat tenne.
Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve,
Érded miről beszélünk? Ez az élet rendje.
Ha te így csinálnád, kicsit nyitott lennél
A világ közepén, te sem egyedül ülnél,
Talán egy csajjal? Talán boldogan?
Mindegy, hogy miként de nem magányosan.
Ne hidd azt hogy a sült galamb a szádba berepül,
Ha így gondolkodsz, akkor maradj inkább egyedül.

Refrén:(2x)
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.

Shady:
A világegyetemben van egyetlen világ,
Ami csak az enyém, ahol senki se lát,
Ahova elbújhatok, ha valami bánt,
Ahol nem érhet vád, ha szakad a gát.
Tépázott szavam szakadt szárnnyal szárnyal,
Odakint a Gonosz sötét árnnyal árnyal,
A titkokat vadul kutatva vájkál,
A múlt fájdalmas útján járkál.
Különös tűz ég a szemeiben,
Gőgös vér folyik ereiben,
Csak hajt és csak űz amíg
Szétszakít, de itt az elme,
Egy hely ahova elbújhatok,
Ha kell gyenge, ha kell erős vagyok
Minden pillanat, minden szó, minden dal,
Itt születik minden, ami az érzésekről vall.
Nincsen fal, de van egy tér, ami az átlagtól eltér,
Ahol a jó és rossz érzés egymással megfér,
És ez tartalmaz egy hatalmas elegyet,
Ezek közül ragadok minden alkalommal el egyet.
Van úgy, hogy nehéz, hogy nem mozdul a kéz,
De a saját világomban nincs aki lenéz,
És ha megáll az ész, semmi vész,
Idő van elég, amíg az a rész nincs teljesen kész.
A közepén én vagyok egyedül, én,
Csakis én, nem tör be senki, nem jön be a fény.
Nekem nem kell a dicsfény, nem kell a glória,
És ha fed majd a fólia, EMBER!
Ha lehunyom szemem,
A nevem nem kell, hogy ismerd, elismerd,
És felvállalni is merd! Nem emelkedek fel,
Amikor a mélybe jutok, maradok neked én, feketén
,Mint a szurok, aki kortyol a jóból, a sötétnek hódol,
Saját világban élő félős kóbor.

Refrén:(2x)
Egyedül a világ közepén, unalmas. Tudom.
De ha tudom, hogy unom, magamat oda rakom,
Nem mástól várom, hogy mellém, oda álljon,
A frízbit is meg kell lökni, hogy valahova szálljon