Volt egyszer egy hadnagyocska
Fiatal volt és bohó
Tiszta volt a szíve, lelke
Szerelemről álmodó.

Szavát adta egy kis lánynak,
Hogy a szíve az övé.
S mikor elment a harctérre,
Mindig sírt estefelé.

És egy véres éjszakában
Muszka gránát csapta le
Nemsokára csak felépült
De Hiányzott a jobb keze.

Megírta hát a kislánynak:
Felejtsen el engemet!
Egy félkezű nyomorékkal egy nő
boldog nem lehet!

Jött egy illatos levélke,
Bocsásson meg, lássa be.
Nyomorék mellett egy nőnek,
Szenvedés az élete.

Külvárosi füstös kocsma,
Hol borszagtól nehéz a lég.
Oda tér be minden este,
Egy félkezű nyomorék.

Felszedi a szivarvéget,
Amit más már eldobott.
És egy pohár pálinka mellett
Búsan így dúdolgat hogy:

Aranyvégü cigaretta,
Te utolsó hű barát.
Hogyha bánat száll szívemre,
Szívd magadba illatát.

Füstje lágyan körül szálldos,
Lelked szebb világban jár.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.

Azt mondják hogy hadnagy volt ő,
barna kislányt szeretett.
De mikor kiment a harctérre
a jobb karja elveszett!