Esik az eső ázik a heveder
Gyönge lábamat szorítja a kengyel
Bársony lekötő szorítja lovamat
Nehéz karabély nyomja a vállamat

Megjön a levél fekete pecséttel
Megjött a muszka száz ezer emberrel
Kétszáz ágyúval áll a harc mezején
Így hát jó anyám el masírozok én

Fújnak riadót, verik a rézdobot,
Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a regruták.

Jön a kapitány piros pej paripán.
Kardja megvillan az egyik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vére a földre kiloccsan.

Pajtás, ha látod folyni a véremet,
Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet!
Szuronyod végét szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!

Sírhat - ríhat már az édesanyja,
Kinek fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát a golyó ellövi;
Meg sem hal szegény, már el is temetik.