Párizsban él egy kislány, nála szebb nincs is talán,
Nem gazdag, nem úri dáma, s nem vágyik a pompa után.
Bámulja ő a férfi nép, sóhajuk száll, Ó milyen szép!
Munka után várom magát. Ám Ő így fújja víg dalát:

Refr.:
Ó..ó.. sajnálom nem lehet kérem, nékem már van vőlegényem.
Őróla álmodom rég, szívem csak érte ég.
Így hát csakis az ő csókját várom, puha két karomba zárom
S érzem, hogy valóra vált, mit a szívem kívánt.
Nem kell pénz, gazdagság, nékem többet ér a boldogság.

2,
Messze van bizony a gyár, ahová dolgozni jár.
Kecsesen lépked az utcán, és körötte szebb lesz a nyár.
Ifjú legény lép most elő. Kísérjem el? Szép az idő!
Kacag szol. Érzem magát. Rákezdi ulybol vigg dalát.

Refr.:
Ó..ó.. sajnálom nem lehet kérem, nékem már van vőlegényem.
Őróla álmodom rég, szívem csak érte ég.
Így hát csakis az ő csókját vágyom, puha két karomba zárom
S érzem, hogy valóra vált, mit a szívem kívánt.
Nem kell pénz, gazdagság, Nékem többet ér a boldogság