Álmot szőttem, édes álmot, hogy az igaz boldogságot elhozod majd nékem.
Arcod szelíd mosolygása, szemed tiszta ragyogása volt a reménységem.
Rabja lettem minden szónak, ölelésnek, forró csóknak amit tőled kaptam.
Mégis egy bús őszi reggel a lehulló levelekkel egyedül maradtam.

Eltemettem a szép álmot nem átkozoma világot, hogy ez lett a sorsom.
Hideg téli éjszakákon árván maradt kis szobában könnyeim elfolytom.
/:Rohannak a szürke évek, megszokom, ha visszanézek, megszépül a bánat.
De jó lenne úgy mint régen, behunyt szemű nyár estéken érezni a szádat.:/