Felhő száll a nagyerdőre hideg ősznek a felhője, eső hull a fákra.
Elhalt már a madárének, elszáll lassan ez az élet, könnyem hull utána.
Így múlik el lassan minden, elmegyek majd én is innen egy idegen világba.
Kicsi kertem sok virágom ki tudja tán mostan látom őket utoljára.

Tova szálló vándor fecskék valakinek izenhetek, hogy ne várjon már engem.
Ő se várjon, én se várom, megölték a régi álmom, üres lett a lelkem.
/:Szemeimbe könnyek égnek, hisz vége már a szép meséknek, őszi szél ezt sírja.
Mondjátok el a világnak hazug szavak, késő bánat visz engem a sírba.:/