Látod, édesanyám, látod, édesanyám, mért szültél a világra.
Inkább dobtál volna, inkább dobtál volna a zavaros Tiszába.
Tisza vize elvitt volna a sebes Dunába,
Hogy ne lettem volna, bár ne lettem volna senki megunt babája.

Nincs már páros csillag, nincs már páros csillag, mert lehullott a földre.
Nincs már hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre.
De még a síron túl is, még a föld alatt is csak ő jár az eszembe.

Lassan forog babám,lassan forog babám, a gépkocsi kereke
azon visznek engem,azon visznek engem, ki a határ szélére
ahány százszor elfordul a kocsi kereke
annyi százszor babám,annyi százszor babám jussak még az eszedbe!

Nincsen sárga rózsa, nincsen sárga rózsa, csak a száraz levele.
Nincsen szép szeretőm, nincsen szép szeretőm, az anyja lebeszélte.
Lebeszélte az édesanyja, hogy ne szeressen soha engemet.
Mert én soká, vagy talán sohase töltöm ki az időmet.