Madár, vígan dalolva lombos ágon,
Lágy esti széltől csókdosott virág,
És minden, minden széles e világon
Szerelmet érez, hőn szeretni vágy!
Bevallanám én is titkát szívemnek,
S elmondanám, hogy mily híven szeretlek.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy, meg sem értenéd!


Elmondanám, hogy csöndes éjszakákon,
Midőn a földön mindent béke fed.
Az én szememről messze száll az álom,
Nyugalmat még akkor sem lelhetek.
Ha bíztat is egy percre a reménység,
Mint űzi azt el százezernyi kétség.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd!

Elmondanám, hogy egymást hűn szeretve
Mily boldogok lehetnénk, kedvesem.
Szívünk fényt, pompát végképp elfeledne,
S hiányukat nem éreznéd te sem!
/:Mert több a szívnek csöndes boldogsága,
Mint pompa és fény múló ragyogása.
Elmondanám, de hasztalan beszéd,
Hideg szobor vagy meg sem értenéd!:/